A pajzsmirigy betegségei rendkívül gyakoriak, mégis sokan csak akkor szereznek tudomást róluk, amikor egy rutin ultrahangvizsgálat során göböt fedeznek fel a nyakukon. A pajzsmirigy elváltozásainak többsége jóindulatú, és nem igényel műtéti kezelést. Bizonyos esetekben azonban a pajzsmirigy megnagyobbodása, működési zavara vagy daganatos betegsége miatt sebészeti beavatkozás válhat szükségessé.

Mi a pajzsmirigy, és miért fontos?

A pajzsmirigy egy kisméretű, pillangó alakú szerv, amely a nyak elülső részén, a gége alatt, a légcső két oldalán helyezkedik el. Két lebenyből és az azokat összekötő keskeny szövetrészből áll.

Legfontosabb feladata a pajzsmirigyhormonok termelése, amelyek alapvető szerepet játszanak az anyagcsere, a szívműködés, a testhőmérséklet és az energiaháztartás szabályozásában.

Ha a pajzsmirigy túl kevés hormont termel, alulműködésről beszélünk, amely fáradékonyságot, testsúlynövekedést, fázékonyságot és székrekedést okozhat. Túlműködés esetén szapora szívverés, fogyás, fokozott izzadás és nyugtalanság jelentkezhet.

A pajzsmirigy közvetlen közelében találhatók a hangszalagok mozgását szabályozó idegek, valamint a szervezet kalciumháztartásában fontos szerepet játszó mellékpajzsmirigyek. Ezek megóvása a pajzsmirigyműtétek egyik legfontosabb feladata.

Pajzsmirigygöbök és golyva: kell-e aggódni?

A pajzsmirigyben kialakuló göbök igen gyakoriak. Ultrahangvizsgálattal a felnőtt lakosság akár felénél is kimutathatók, különösen idősebb életkorban.

Fontos hangsúlyozni, hogy a pajzsmirigygöb nem egyenlő a pajzsmirigyrákkal. A göbök döntő többsége jóindulatú, és sok esetben elegendő a rendszeres ellenőrzésük.

A pajzsmirigy megnagyobbodását golyvának vagy strumának nevezzük. Ez lehet egyenletes megnagyobbodás, de kialakulhat több göb megjelenése következtében is.

A kisebb göbök és golyvák általában nem okoznak panaszt. A nagyobb elváltozások azonban nyomhatják a környező szerveket, ezért nyelési nehézség, nyaki feszülés, köhögés, nehézlégzés vagy terhelésre jelentkező fulladás is előfordulhat.

Műtéti kezelés elsősorban akkor válhat szükségessé, ha a pajzsmirigy jelentősen megnagyobbodik, nyomási tüneteket okoz, folyamatosan növekszik, gyógyszeresen nem kezelhető túlműködés áll fenn, vagy rosszindulatú elváltozás gyanúja merül fel.

Hogyan történik a pajzsmirigy kivizsgálása?

A kivizsgálás első lépése általában az orvosi vizsgálat, a laboratóriumi vérvétel és a nyaki ultrahang.

A vérvizsgálat során elsősorban a TSH nevű hormon szintjét határozzák meg, amely a pajzsmirigy működéséről ad információt. Szükség esetén további hormon- és ellenanyag-vizsgálatok is történnek.

Az ultrahang segítségével pontosan megítélhető a pajzsmirigy mérete, szerkezete, a göbök száma és jellege. Bizonyos ultrahangos tulajdonságok alapján az orvos azt is megbecsülheti, hogy egy göb mennyire lehet gyanús rosszindulatú elváltozásra.

Amennyiben a göb mérete és ultrahangos megjelenése indokolja, vékonytűs mintavételre kerülhet sor. Ez egy gyors, általában jól tolerálható beavatkozás, amelynek során ultrahang segítségével néhány sejtet vesznek a göbből. A mintát patológus vizsgálja meg, és véleményt ad arról, hogy jóindulatú vagy rosszindulatú elváltozás valószínűsíthető-e.

Nem minden göbből szükséges mintát venni, és nem minden bizonytalan eredmény jelent daganatos betegséget.

Milyen betegségek érinthetik a pajzsmirigyet?

A pajzsmirigy egyik gyakori betegsége a Hashimoto-pajzsmirigygyulladás, amelynek során az immunrendszer a saját pajzsmirigyszövetet támadja meg. A folyamat idővel pajzsmirigy-alulműködéshez vezethet, amely hormonpótlással kezelhető.

A Basedow–Graves-betegség ezzel szemben autoimmun eredetű pajzsmirigy-túlműködést okoz. Kezelése általában gyógyszeresen kezdődik, de bizonyos esetekben radiojódkezelésre vagy műtétre lehet szükség.

A pajzsmirigy gyulladásos betegségei nyaki fájdalommal, érzékenységgel és átmeneti hormonális eltérésekkel is járhatnak. Ezek többsége nem igényel sebészeti beavatkozást.

Pajzsmirigyrák: mennyire veszélyes?

A pajzsmirigyrák diagnózisa érthetően aggodalmat kelt, ugyanakkor fontos tudni, hogy a pajzsmirigy rosszindulatú daganatainak jelentős része jól kezelhető, és kiváló gyógyulási esélyekkel jár.

A leggyakoribb típus a papilláris pajzsmirigyrák, amely az esetek körülbelül 85%-át teszi ki. Többnyire lassan növekszik, és megfelelő kezelés mellett az ötéves túlélés megközelíti a 98%-ot.

A follikuláris pajzsmirigyrák szintén gyakran kedvező kimenetelű, különösen korai felismerés esetén. Ritkábban medulláris, illetve agresszívebb daganattípusok is előfordulhatnak, amelyek eltérő kezelést igényelnek.

A pajzsmirigyrák kezelése elsősorban műtéti. A daganat típusától, méretétől és kiterjedésétől függően elegendő lehet az egyik pajzsmirigylebeny eltávolítása, míg más esetekben a teljes pajzsmirigy eltávolítása szükséges. Bizonyos daganatok esetében a műtétet radiojódkezelés egészítheti ki.

Hogyan zajlik a pajzsmirigyműtét?

A műtét – ritka kivételektől eltekintve – altatásban történik. Ehhez szükséges egy megelőző konzultáció egy altatóorvos kollégával, amelyre az alábbi leleteket kell beszerezni:

  • 1 éven belüli mellkasröntgen (tüdőszűrő) lelet
  • 1 hónapon belüli EKG
  • 1 hónapon belüli laborlelet (vérkép, karbamid, kreatinin, GOT, GPT, GGT, Na, K, Ca, INR, aPTI)
  • Amennyiben társbetegség áll fenn (pl. tüdőbetegség, szívprobléma) úgy egy szakorvosi vélemény (pl. pulmonológia, kardiológia) az adott betegség állapotáról, szükség esetén a gyógyszerelés módosításáról
  • A műtétet megelőző 5 napban szükséges egy ún. ellenanyagszűréses vércsoportlelet beszerzése

A műtét során általában a gyűrűporc magasságában, lehetőleg természetes bőrredőben ejtünk egy 3-5 cm hosszú metszést, majd eltávolítjuk az egyik vagy mindkét pajzsmirigylebenyt. Eközben azonosítjuk a mellékpajzsmirigyeket, amelyeket megtartunk, valamint minden esetben felkeressük a gégét mozgató funkcióval ellátó ideget (ún. nervus laryngeus recurrens), amelyet szintén megőrzünk.

A műtét legfontosabb lehetséges szövődményei közé tartozik ennek az idegnek a sérülése, de amennyiben olyan fej-nyaksebész végzi a műtétet, aki évente legalább 50 pajzsmirigyműtétet végzi, úgy ennek az esélye 3-5%, és ha elő is fordul, az esetek döntő többsége átmeneti.

Drén (drain): sok műtét esetén alkalmazunk úgynevezett drenálást, ami egy cső behelyezését jelenti a sebágyba, amely kivezeti a sebváladékot, vért/véralvadékot a sebből. Pajzsmirigyműtétek esetén sok vizsgálat történt a drain szükségességének megítélésére, amelyek megállapították, hogy a rutinszerű drain alkalmazás nem javítja a műtét utáni vérömleny (hematoma) kialakulásának az esélyét, így általában ezt nem alkalmazzuk.

Idegmonitor: A neuromonitor vagy idegstimuláló eszköz tulajdonképpen egy elektromiográf, a hangszalagokról elvezethető elektromos potenciált méri akkor, amikor egy ingerlővel stimuláljuk a gégét beidegző ideget (nervus laryngeus recurrens), vagy ennek az „anyaidegét”, a bolygóideget (10. agyideg), ezáltal segíthet a gégeidegek azonosításában. A jelenleg elérhető klinikai bizonyítékok alapján a rutinszerű idegmonitorozás nem javítja az esetleges hangszalagbénulások kialakulásának esélyét, azonban a reoperációk (ismételt műtétek) esetében a használata előnyös.

Műtéttípusok:

  • thyreoidectomia totalis – a pajzsmirigy mindkét lebenyének eltávolítása
  • hemithyreoidectomia vagy lobectomia – a pajzsmirigy felének (1 lebenyének, ill. a két lebenyt összekötő ún. híd eltávolítása)
  • isthmectomia – csak a két lebenyt összekötő híd eltávolítása – ritkán, kis méretű, középvonali elváltozás esetén végezhető
  • near-total thyreoidectomia: maximum 1 ml térfogatú pajzsmirigy maradvány megtartása
  • subtotalis thyreoidectomia: 2-5g remnant megtartása

A modern fej-nyaksebészeti szemlélet alapján ez utóbbi 2 műtéttípust kerüljük, mert csak növeli a betegség kiújulásának a kockázatát, ill. a szövődmények esélye is magasabb.

Magas rizikójú differenciált pajzsmirigyrákok (egyes papilláris rákok, follikuláris és onkociter rákok) esetén az onkológiai biztonság növeléséért szükséges radiojód terápiát alkalmazni a műtétet követően. A kezelés előfeltétele, hogy már ne maradjon bent működő pajzsmirigyállomány, így ezekben az esetekben a pajzsmirigy teljes eltávolítása szükséges.

Hogyan készüljünk a pajzsmirigyműtétre?

Kalciumpótlás

Teljes pajzsmirigy eltávolítást megelőzően célszerű kalciumpótlást kezdeni: a legújabb kutatások alapján a műtét előtt megkezdett kalciumpótlás jelentősen csökkenti az esetleges átmeneti kalciumszint-csökkenés okozta tünetek kialakulásának az esélyét, ezért szoktuk javasolni a teljes pajzsmirigyeltávolításra kerülő betegek esetében, hogy a műtét előtt 5 nappal kezdjenek kalcium-karbonátot (vény nélkül kapható a patikákban) szedni, napi 3x500mg dózisban, emellett napi 1x3000NE D3-vitamint vigyenek be.

Részleges eltávolítás (hemithyreoidectomia, lobectomia) esetén nem szükséges kalciumpótlás.

Vérhígító

Amennyiben rendszeresen nem szed véralvadásgátló gyógyszert, úgy a műtét miatt nem szükséges megelőző céllal vérhígító kezelést indítani, ehelyett javasolt már a műtét másnapján mozogni: napi 2-3 alkalommal 10 perc könnyű séta!

Fizikai kímélet

A műtétet követő 2 hétben javasolt fizikai kímélet: sportolás, hajolás, emelés (pl. gyermek), házasélet kerülése, ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy a napi 2-3 alkalommal végzett könnyű séta kifejezetten előnyös!

Sebápolás

Javasolt a seb tisztán tartása, napi 1-2 alkalommal nem jódtartalmú fertőtlenítővel (pl. Octenisept) való kezelése. Fedőkötést általában nem szükséges hordani, a seb lehet szabadon, levegő érheti.

A seb esztétikus gyógyulásának a kulcsa a jó műtéttechnika: lehetőleg természetes redőben ejtve a metszést, feszülésmentes módon bezárva jó esztétikai eredményt ad. Fontos leszögezni, hogy a végleges eredmény cca. fél-egy évvel a műtétet követően lesz látható, ekkorra a műtét utáni vérbőség általában megszűnik. Célszerű megfelelő napvédelmet alkalmazni (direkt napfény kerülése, 50 faktoros fényvédő alkalmazása). Előnyös lehet továbbá szilikon tartalmú kenőcsök vagy stiftek használata.

Milyen élet várható pajzsmirigyműtét után?

A pajzsmirigyműtéten átesett betegek túlnyomó többsége teljes értékű életet élhet.

Ha csak az egyik pajzsmirigylebenyt távolítják el, a megmaradó lebeny sok esetben képes elegendő hormont termelni. Teljes pajzsmirigyeltávolítás után viszont élethosszig tartó pajzsmirigyhormon-pótlás szükséges.

A műtétet követően rendszeres ellenőrzés javasolt, amelynek gyakoriságát az alapbetegség és a szövettani eredmény határozza meg.

Mikor érdemes szakorvoshoz fordulni?

Orvosi vizsgálat javasolt, ha újonnan megjelenő vagy növekvő nyaki csomót észlelünk, tartós rekedtség, nyelési nehézség vagy pajzsmirigy-működési zavarra utaló tünetek jelentkeznek. Gyorsan növekvő nyaki duzzanat vagy nehézlégzés esetén sürgős orvosi vizsgálat szükséges.

A pajzsmirigybetegségek megfelelő kivizsgálással többnyire pontosan felismerhetők és eredményesen kezelhetők. A legfontosabb, hogy a kezelés mindig személyre szabott legyen: nem minden göböt kell megoperálni, ugyanakkor a valóban műtétet igénylő betegségek esetén a megfelelő időben elvégzett, szakszerű sebészeti beavatkozás alapvető jelentőségű.