Betegtájékoztató

Pajzsmirigyrák

amit a betegségről, a kivizsgálásról és a kezelésről tudni érdemes

Az útmutató megnyitása
Pajzsmirigyben lévő daganatos göb sematikus illusztrációja

Mi a pajzsmirigyrák?

A pajzsmirigy a nyak elülső részén, a gége és a légcső előtt elhelyezkedő, pillangó alakú szerv. Az általa termelt hormonok fontos szerepet játszanak a szervezet anyagcseréjének, energiafelhasználásának és számos egyéb életfolyamatának szabályozásában.

A pajzsmirigyrák a pajzsmirigy sejtjeiből kiinduló rosszindulatú daganatos betegség. Bár a „rák” diagnózisa érthető módon aggodalmat kelthet, fontos hangsúlyozni, hogy a pajzsmirigyrákok többsége jól kezelhető, és a betegek jelentős része véglegesen meggyógyítható.

A pajzsmirigyben gyakran alakulnak ki göbök, különösen nőknél és idősebb életkorban. Ezek túlnyomó többsége jóindulatú. A pajzsmirigygöb jelenléte tehát önmagában nem jelent daganatos betegséget.

A pajzsmirigyrák többféle formában jelentkezhet, amelyek biológiai viselkedése, kezelése és várható kimenetele jelentősen eltérhet egymástól.

A pajzsmirigyrák legfontosabb típusai

Papilláris pajzsmirigyrák

A papilláris pajzsmirigyrák a leggyakoribb típus, az összes pajzsmirigyrák körülbelül 80–85%-át teszi ki.

Általában lassan növekvő daganat, amely sok esetben hosszú ideig nem okoz panaszt. Előfordulhat, hogy egy más okból végzett nyaki ultrahangvizsgálat során, véletlenül fedezik fel.

Jellemzője, hogy viszonylag gyakran adhat áttétet a nyaki nyirokcsomókba. Fontos azonban tudni, hogy a nyirokcsomóáttét jelenléte – különösen fiatalabb betegeknél – nem feltétlenül jelent rossz hosszú távú kilátásokat.

A papilláris pajzsmirigyrák prognózisa általában kiváló. A megfelelő kezelésben részesülő betegek döntő többsége hosszú távon daganatmentessé válik.

Follikuláris pajzsmirigyrák

A follikuláris pajzsmirigyrák ritkább, az esetek körülbelül 5–10%-áért felelős.

A papilláris típustól eltérően kevésbé jellemző rá a nyaki nyirokcsomók érintettsége, ugyanakkor bizonyos esetekben a véráram útján, elsősorban a tüdőbe vagy a csontokba adhat áttétet.

A follikuláris daganatok diagnosztikájának egyik sajátossága, hogy a jó- és rosszindulatú elváltozások elkülönítése sokszor csak műtét után, a teljes szövettani vizsgálat alapján lehetséges. Ennek oka, hogy a rosszindulatúság megállapításához a daganat tokjának vagy az ereknek a mikroszkópos érintettségét kell kimutatni.

A korai stádiumban felismert follikuláris pajzsmirigyrák gyógyulási esélyei szintén nagyon jók.

Medulláris pajzsmirigyrák

A medulláris pajzsmirigyrák a pajzsmirigy úgynevezett C-sejtjeiből indul ki. Ezek a sejtek a kalcitonin nevű hormont termelik.

Az összes pajzsmirigyrák körülbelül 1–3%-át alkotja. Különlegessége, hogy az esetek mintegy negyedében örökletes genetikai eltérés áll a háttérben.

Emiatt medulláris pajzsmirigyrák esetén genetikai vizsgálat, elsősorban a RET gén vizsgálata is szükséges. Örökletes forma esetén a családtagok célzott kivizsgálása is indokolt lehet.

A betegség követésében a vér kalcitonin- és CEA-szintjének meghatározása kiemelt jelentőségű.

A medulláris pajzsmirigyrák kezelésének alapja a műtét. A papilláris és follikuláris típussal ellentétben radiojódkezelésre nem érzékeny.

Anaplasztikus pajzsmirigyrák

Az anaplasztikus pajzsmirigyrák szerencsére nagyon ritka, ugyanakkor rendkívül agresszív daganattípus.

Elsősorban idősebb életkorban fordul elő, és gyakran gyorsan növekvő nyaki duzzanat, nyelési nehezítettség, rekedtség vagy légzési panaszok formájában jelentkezik.

Kezelése összetett, és rendszerint több szakterület szoros együttműködését igényli. A műtéti kezelés mellett sugárkezelés, gyógyszeres daganatellenes kezelés, illetve bizonyos genetikai eltérések esetén célzott terápia is szóba jöhet.

A betegség kimenetele lényegesen kedvezőtlenebb, mint a többi pajzsmirigyráktípusé.

Milyen tünetek utalhatnak pajzsmirigyrákra?

A pajzsmirigyrákok jelentős része kezdetben teljesen tünetmentes.

A leggyakoribb első jel egy tapintható vagy ultrahangvizsgálattal felfedezett pajzsmirigygöb. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a pajzsmirigygöbök túlnyomó többsége nem rosszindulatú.

A következő tünetek indokolhatják a részletesebb kivizsgálást:

  • Újonnan megjelenő vagy növekvő csomó a nyak elülső részén.
  • Megnagyobbodott nyaki nyirokcsomó.
  • Tartósan fennálló, más okkal nem magyarázható rekedtség.
  • Nyelési nehezítettség vagy nyaki nyomásérzés.
  • Gyorsan növekvő, kemény tapintatú nyaki elváltozás.
  • Ritkábban légzési nehezítettség.

Ezek a tünetek természetesen számos jóindulatú betegségben is előfordulhatnak, jelenlétük tehát önmagában nem bizonyít pajzsmirigyrákot.

Hogyan történik a pajzsmirigyrák kivizsgálása?

Nyaki ultrahangvizsgálat

A pajzsmirigydaganatok kivizsgálásának legfontosabb képalkotó módszere a nyaki ultrahang.

Segítségével meghatározható a pajzsmirigygöb mérete, szerkezete, elhelyezkedése és számos olyan tulajdonsága, amely alapján megbecsülhető a rosszindulatúság valószínűsége.

A vizsgálat során nemcsak a pajzsmirigyet, hanem a nyaki nyirokcsomókat is ellenőrizni kell.

Az ultrahang fájdalommentes, sugárterheléssel nem járó vizsgálat.

Vékonytű-aspirációs citológiai vizsgálat

Amennyiben az ultrahang alapján egy göb gyanúsnak tűnik, vagy mérete és egyéb jellemzői indokolják, vékonytűs mintavétel történhet.

A vizsgálat során ultrahangvezérlés mellett egy vékony tű segítségével sejteket nyernek a göbből, amelyeket mikroszkóppal vizsgálnak meg.

Az eredményt általában a nemzetközileg alkalmazott Bethesda-rendszer szerint osztályozzák.

A citológiai vizsgálat eredménye lehet jóindulatú, rosszindulatúságra gyanús, egyértelműen rosszindulatú, illetve bizonytalan is.

Fontos tudni, hogy a citológia nem minden esetben képes biztos diagnózist adni. Különösen a follikuláris típusú elváltozások esetében fordulhat elő, hogy a végleges diagnózis csak műtéti szövettani vizsgálattal állítható fel.

Laboratóriumi vizsgálatok

A kivizsgálás során rendszerint meghatározzák a pajzsmirigy működését jelző TSH-szintet, szükség esetén további hormonértékeket is.

Lényeges, hogy a normális pajzsmirigyhormon-szintek nem zárják ki a pajzsmirigyrák jelenlétét. A legtöbb pajzsmirigyrákos beteg pajzsmirigyműködése ugyanis teljesen normális.

Medulláris pajzsmirigyrák gyanúja vagy igazolt diagnózisa esetén a kalcitonin és a CEA meghatározása különösen fontos.

További képalkotó vizsgálatok

Bizonyos esetekben nyaki CT- vagy MR-vizsgálat is szükségessé válhat, különösen nagyobb, környező szerveket érintő daganatok vagy kiterjedt nyirokcsomóáttétek esetén.

Távoli áttét gyanújakor további célzott vizsgálatokra is sor kerülhet.

Hogyan kezelhető a pajzsmirigyrák?

A kezelés megválasztását több tényező befolyásolja: a daganat szövettani típusa, mérete, elhelyezkedése, esetleges nyirokcsomó- vagy távoli áttétei, valamint a beteg életkora és általános állapota.

A legtöbb pajzsmirigyrák esetében a kezelés alapja a műtét.

A pajzsmirigy műtéti eltávolítása

A műtét során a daganat jellemzőitől függően a pajzsmirigy egyik lebenyét vagy teljes egészét távolítják el.

Pajzsmirigylebeny-eltávolítás (lobectomia)

Kisebb, a pajzsmirigyre korlátozódó, alacsony kockázatú daganatok esetében elegendő lehet a daganatot tartalmazó pajzsmirigylebeny eltávolítása.

Ennek előnye, hogy a megmaradó pajzsmirigylebeny sok esetben képes biztosítani a szervezet megfelelő hormonellátását, így nem minden betegnél szükséges élethosszig tartó hormonpótlás.

Teljes pajzsmirigy-eltávolítás (total thyroidectomia)

Nagyobb, magasabb kockázatú, mindkét lebenyt érintő vagy bizonyos egyéb jellemzőkkel rendelkező daganatok esetén a teljes pajzsmirigy eltávolítása lehet indokolt.

Teljes pajzsmirigy-eltávolítás után a betegnek élete végéig pajzsmirigyhormon-pótló gyógyszert kell szednie.

A megfelelően beállított hormonpótlás mellett teljes értékű, aktív élet élhető.

Szükséges-e a nyaki nyirokcsomók eltávolítása?

A pajzsmirigyrákok egy része, különösen a papilláris és a medulláris típus, áttétet adhat a nyaki nyirokcsomókba.

Amennyiben a vizsgálatok nyirokcsomóáttétet igazolnak vagy azt erősen valószínűsítik, a műtét során az érintett nyirokcsomócsoportok eltávolítása is szükségessé válhat. Ezt nyaki nyirokcsomó-disszekciónak nevezzük.

Bizonyos daganattípusok és kockázati helyzetek esetében akkor is indokolt lehet egyes nyirokcsomórégiók eltávolítása, ha azokban a műtét előtt nem mutatható ki egyértelmű áttét.

Ugyanakkor nem minden pajzsmirigyrákos betegnél szükséges nyirokcsomó-disszekció. A döntést mindig egyénileg kell meghozni.

Milyen kockázatai vannak a műtétnek?

A pajzsmirigyműtétek napjainkban rutinszerűen végzett, általában biztonságos beavatkozások, ugyanakkor – minden műtéthez hasonlóan – bizonyos kockázatokkal járnak.

A legfontosabb lehetséges szövődmények:

Hangszalagmozgató ideg sérülése: A pajzsmirigy közvetlen közelében futnak a hangszalagok mozgását biztosító idegek. Sérülésük átmeneti vagy ritkán tartós hangszalagbénulást, rekedtséget okozhat. Kétoldali károsodás esetén légzési nehézség is kialakulhat.

Mellékpajzsmirigyek működészavara: A pajzsmirigy hátsó felszínén általában négy apró mellékpajzsmirigy található, amelyek a vér kalciumszintjét szabályozzák. Teljes pajzsmirigy-eltávolítás után átmenetileg, ritkábban tartósan csökkent működésük jelentkezhet, amely kalcium- és aktív D-vitamin-pótlást tehet szükségessé.

Utóvérzés: Ritkán a műtéti területen vérzés alakulhat ki, amely sürgős ellátást, esetenként ismételt műtétet igényelhet.

Sebgyógyulási problémák: Fertőzés vagy kedvezőtlen hegképződés ritkán fordul elő.

A szövődmények kockázatát befolyásolja a műtét kiterjedése, a daganat elhelyezkedése, a korábbi kezelések és az operáló sebész tapasztalata is: abban az esetben lehet minimalizálni ezek előfordulását, ha olyan fej-nyak sebész operálja, aki évi legalább 50 pajzsmirigyműtétet végez.

Mi az a radiojódkezelés?

A radiojódkezelés a pajzsmirigyrák bizonyos típusainál alkalmazott kiegészítő kezelés.

Alapja, hogy a normális pajzsmirigysejtek és számos differenciált pajzsmirigyráksejt képes jódot felvenni. A radioaktív jód a szervezetben visszamaradt pajzsmirigysejtek, illetve egyes daganatsejtek elpusztítására használható.

Radiojódkezelés elsősorban papilláris és follikuláris pajzsmirigyrák esetén jöhet szóba, rendszerint teljes pajzsmirigy-eltávolítást követően.

Fontos hangsúlyozni, hogy nem minden pajzsmirigyrákos betegnek van szüksége radiojódkezelésre. Alacsony kockázatú daganatok esetén gyakran biztonságosan elhagyható.

Medulláris és anaplasztikus pajzsmirigyrák esetében a radiojódkezelés nem hatékony.

Szükséges-e kemoterápia vagy sugárkezelés?

A leggyakoribb pajzsmirigyráktípusok esetében hagyományos kemoterápiára általában nincs szükség.

Előrehaladott, nem operálható vagy a szokásos kezelésekre nem reagáló betegségek esetén azonban célzott gyógyszeres kezelések is rendelkezésre állhatnak.

Ezek a gyógyszerek bizonyos daganatsejtek növekedésében szerepet játszó molekuláris folyamatokat gátolnak. Alkalmazásuk előtt egyes esetekben a daganat genetikai vizsgálata is szükséges.

Külső sugárkezelés elsősorban speciális, előrehaladott vagy magas kockázatú esetekben merül fel.

A megfelelő kezelés kiválasztása rendszerint több szakterület – sebészet, endokrinológia, onkológia, nukleáris medicina, radiológia és patológia – együttműködésével történik.

Minden pajzsmirigyrákot azonnal meg kell operálni?

Bár a pajzsmirigyrákok kezelésének alapja legtöbbször a műtét, bizonyos nagyon kicsi, alacsony kockázatú papilláris daganatok esetében szoros orvosi megfigyelés is elfogadható lehet.

Ezt aktív megfigyelésnek nevezzük.

Elsősorban olyan, általában legfeljebb 1 cm-es daganatoknál merülhet fel, amelyek a pajzsmirigyen belül helyezkednek el, nem érintenek fontos környező képleteket, és nem mutatható ki nyirokcsomóáttét.

Az aktív megfigyelés rendszeres ultrahangvizsgálatot és szakorvosi ellenőrzést jelent. Amennyiben a daganat növekedni kezd vagy kedvezőtlen változás mutatkozik, műtét válhat szükségessé.

Ez a lehetőség nem minden beteg számára megfelelő, és kizárólag gondosan kiválasztott esetekben, megfelelő szakmai háttérrel alkalmazható.

Milyenek a gyógyulási esélyek?

A pajzsmirigyrákok többségének hosszú távú kimenetele kedvező.

A papilláris és a korai stádiumú follikuláris pajzsmirigyrák esetében a tízéves túlélés sok betegcsoportban meghaladja a 90–95%-ot.

A pontos kilátásokat azonban nem lehet pusztán a daganat típusa alapján megítélni. Jelentősége van a beteg életkorának, a daganat méretének, szövettani jellemzőinek, a pajzsmirigyen túli terjedésnek és az esetleges áttéteknek is.

A medulláris pajzsmirigyrák prognózisa elsősorban a betegség felismeréskori kiterjedésétől függ. Korai stádiumban műtéttel gyakran gyógyítható.

Az anaplasztikus pajzsmirigyrák ezzel szemben súlyos, gyors lefolyású betegség, amelynek kezelése különösen nagy kihívást jelent.

A pajzsmirigyrák diagnózisa tehát nem jelent automatikusan rossz életkilátásokat. A leggyakoribb típusok esetében a gyógyulás esélye kifejezetten jó.

Milyen ellenőrzések szükségesek a kezelés után?

A pajzsmirigyrák kezelése után rendszeres szakorvosi ellenőrzés szükséges.

Ennek célja az esetleges kiújulás korai felismerése, a hormonpótlás megfelelő beállítása, valamint a kezelés esetleges késői következményeinek ellenőrzése.

A követés legfontosabb elemei:

  • Rendszeres nyaki ultrahangvizsgálat.
  • Pajzsmirigyhormon- és TSH-szint ellenőrzése.
  • Differenciált pajzsmirigyrák esetén, megfelelő műtéti és kezelési előzmények mellett, a tireoglobulinszint és a tireoglobulinellenes antitestek vizsgálata.
  • Medulláris pajzsmirigyrák esetén kalcitonin- és CEA-meghatározás.
  • Szükség esetén további képalkotó vizsgálatok.

A pajzsmirigyhormon-pótlásnak bizonyos esetekben nemcsak a hiányzó hormonok pótlása, hanem a TSH-szint csökkentése is célja lehet. Ennek mértékét azonban a daganat kockázata, a kezelésre adott válasz és a beteg egyéni jellemzői alapján kell meghatározni.

A rendszeres ellenőrzés gyakorisága idővel változhat. Tartósan daganatmentes, alacsony kockázatú betegek esetében általában ritkább kontrollvizsgálatok is elegendőek lehetnek.

Lehet teljes életet élni pajzsmirigyrák után?

Igen. A pajzsmirigyrák miatt kezelt betegek túlnyomó többsége a gyógyulást követően visszatérhet korábbi életviteléhez.

Teljes pajzsmirigy-eltávolítás után élethosszig tartó hormonpótlás szükséges, amely általában napi egyszeri gyógyszerszedést jelent.

A megfelelően beállított kezelés mellett a betegek dolgozhatnak, sportolhatnak, utazhatnak, és a nők számára a gyermekvállalás is lehetséges.

A műtétet követő első időszakban átmeneti fáradékonyság, nyaki feszülés, érzészavar vagy a hang megváltozása előfordulhat, ezek azonban sok esetben fokozatosan javulnak.

A pajzsmirigyrák diagnózisa és kezelése lelki megterhelést is jelenthet. A rendszeres orvosi ellenőrzés és a beteg megfelelő tájékoztatása segíthet a bizonytalanság csökkentésében.

Összefoglalás

A pajzsmirigyrák a pajzsmirigy rosszindulatú daganatos betegsége, amelynek több, egymástól jelentősen eltérő típusa ismert.

A leggyakoribb papilláris és follikuláris pajzsmirigyrákok általában lassan növekednek, és megfelelő kezelés mellett kiváló gyógyulási esélyekkel járnak.

A sikeres kezelés alapja a pontos diagnózis, a megfelelően megtervezett műtét, szükség esetén a kiegészítő kezelés, valamint a rendszeres hosszú távú ellenőrzés.

A pajzsmirigyrák kezelése során különösen fontos az egyéni kockázatok mérlegelése: nem minden betegnek van szüksége teljes pajzsmirigy-eltávolításra, nyirokcsomó-disszekcióra vagy radiojódkezelésre.

A korszerű pajzsmirigyrák-kezelés célja nemcsak a daganat eredményes gyógyítása, hanem az is, hogy a beteg a lehető legjobb életminőséget őrizhesse meg.

Ez a tájékoztató általános ismeretterjesztési céllal készült, nem helyettesíti a személyre szabott szakorvosi vizsgálatot és kezelési javaslatot.

Személyes konzultáció

A saját helyzetére vonatkozó kérdéseket személyes vizsgálat során lehet átbeszélni.

Időpontfoglalás
Elérhetőség