A mellékpajzsmirigyek betegségei kevésbé ismertek, mint a pajzsmirigy elváltozásai, pedig viszonylag gyakoriak, és jelentős hatással lehetnek a szervezet működésére. A leggyakoribb probléma a mellékpajzsmirigy túlműködése, amely a vér kalciumszintjének emelkedését okozhatja. A betegség sokáig tünetmentes maradhat, és gyakran egy rutin laborvizsgálat során derül rá fény.

A mellékpajzsmirigy-túlműködés bizonyos esetekben gyógyszeres kezeléssel vagy rendszeres ellenőrzéssel követhető, azonban a végleges megoldást gyakran a műtéti beavatkozás jelenti.

Mik azok a mellékpajzsmirigyek, és miért fontosak?

A mellékpajzsmirigyek apró, általában néhány milliméteres szervek, amelyek többnyire a pajzsmirigy hátsó felszínén helyezkednek el. Az emberek többségének négy mellékpajzsmirigye van, de számuk és elhelyezkedésük egyénenként változhat.

Legfontosabb feladatuk a szervezet kalciumháztartásának szabályozása. Ezt a parathormon (PTH) nevű hormon termelésével végzik.

A kalcium nemcsak a csontok felépítéséhez szükséges, hanem alapvető szerepet játszik az izmok, az idegrendszer és a szív megfelelő működésében is.

A parathormon a csontokra, a vesékre és közvetve a bélrendszerre hatva szabályozza a vér kalciumszintjét. Ha a mellékpajzsmirigyek túl sok hormont termelnek, a vér kalciumszintje megemelkedhet, miközben hosszabb távon a csontállomány csökkenhet.

Mit jelent a mellékpajzsmirigy túlműködése?

A mellékpajzsmirigy túlműködését hyperparathyreosisnak nevezzük. Ennek több formája ismert.

Elsődleges (Primer) hyperparathyreosis

A leggyakoribb forma, amelynek hátterében legtöbbször az egyik mellékpajzsmirigy jóindulatú daganata, úgynevezett adenomája áll. Ritkábban több mellékpajzsmirigy megnagyobbodása és túlműködése okozza a betegséget.

A fokozott parathormontermelés következtében a vér kalciumszintje megemelkedhet, ami különböző szervek működését károsíthatja.

Másodlagos (Szekunder) hyperparathyreosis

Ebben az esetben a mellékpajzsmirigyek túlműködése valamilyen más betegség következménye. Leggyakrabban krónikus vesebetegség vagy D-vitamin-hiány áll a háttérben. A kezelés elsősorban a kiváltó ok megszüntetésére irányul, de bizonyos esetekben műtét is szükségessé válhat.

Harmadlagos (Tercier) hyperparathyreosis

Elsősorban hosszú ideje fennálló súlyos vesebetegség esetén fordul elő, amikor a mellékpajzsmirigyek működése önállósul, és a túlzott hormontermelés az eredeti kiváltó októl részben függetlenné válik.

Milyen tüneteket okozhat a mellékpajzsmirigy túlműködése?

A betegség sok esetben nem okoz jellegzetes panaszt, és csak laborvizsgálattal fedezhető fel.

A tartósan emelkedett kalciumszint azonban különböző tünetekkel járhat:

  • Fáradékonyság, általános gyengeség, koncentrációs nehézség.
  • Hangulati változások, levertség.
  • Fokozott szomjúság és gyakori vizeletürítés.
  • Székrekedés, hasi panaszok.
  • Vesekövesség, vesefunkció-romlás.
  • Csontállomány-csökkenés, csontritkulás és fokozott törési kockázat.
  • Izomgyengeség, csont- és ízületi fájdalmak.

Fontos hangsúlyozni, hogy ezek a tünetek más betegségekben is előfordulhatnak, ezért önmagukban nem bizonyítják a mellékpajzsmirigy túlműködését.

Súlyos kalciumszint-emelkedés esetén hányás, kiszáradás, zavartság és szívritmuszavar is kialakulhat, amely sürgős orvosi ellátást igényel.

Hogyan történik a mellékpajzsmirigy-betegségek kivizsgálása?

A kivizsgálás legfontosabb eleme a laboratóriumi vérvizsgálat.

Ennek során elsősorban a vér kalcium- és parathormonszintjét határozzák meg. Szükség lehet a D-vitamin-szint, a foszfátszint és a vesefunkció vizsgálatára is.

Primer hyperparathyreosis esetén jellemzően emelkedett kalciumszint mellett magas vagy a kalciumszinthez képest nem megfelelően alacsony parathormonszintet mérünk. A betegségnek létezik olyan formája is, amikor a kalciumszint normális marad.

A kivizsgálás része lehet a vizelettel ürülő kalcium mennyiségének meghatározása, valamint a csontsűrűség vizsgálata is.

Képalkotó vizsgálatok

Amennyiben műtéti kezelés válik szükségessé, fontos meghatározni a kórosan működő mellékpajzsmirigy elhelyezkedését.

Erre több vizsgálati módszer áll rendelkezésre:

  • Nyaki ultrahangvizsgálat.
  • Mellékpajzsmirigy-szcintigráfia (MIBI-vizsgálat).
  • Speciális CT-vizsgálat (4D-CT).
  • Egyes esetekben speciális PET/CT-vizsgálat.

Lényeges, hogy a mellékpajzsmirigy-túlműködés diagnózisát elsősorban a laboratóriumi eredmények alapján állítjuk fel. A képalkotó vizsgálatok célja nem a betegség igazolása, hanem a műtét megtervezése.

A negatív képalkotó eredmény önmagában nem zárja ki a betegséget, és nem jelenti azt, hogy a műtét nem végezhető el.

Mikor szükséges műtéti kezelés?

A primer hyperparathyreosis egyetlen végleges, gyógyulást biztosító kezelési lehetősége a kórosan működő mellékpajzsmirigy vagy mellékpajzsmirigyek műtéti eltávolítása.

Műtét különösen akkor javasolt, ha a betegség panaszokat okoz, vesekövesség vagy csontritkulás alakult ki, illetve a veseműködés károsodott.

Tünetmentes esetekben is indokolt lehet a műtét, például jelentősen emelkedett kalciumszint, csökkent csontsűrűség, fokozott vizeletkalcium-ürítés vagy fiatalabb életkor esetén.

A műtéti indikáció megállapítása mindig egyéni mérlegelést igényel, amely során figyelembe vesszük a beteg életkorát, általános állapotát, panaszait és a laboratóriumi eredményeket.

Hogyan zajlik a mellékpajzsmirigyműtét?

A mellékpajzsmirigyműtétet parathyreoidectomiának nevezzük. A beavatkozás általában altatásban történik.

Amennyiben a műtét előtti vizsgálatok egyértelműen azonosítják az egyetlen kórosan működő mellékpajzsmirigyet, gyakran elegendő egy kisebb, célzott feltárás.

A műtét során a nyak elülső részén, lehetőség szerint természetes bőrredőben ejtett néhány centiméteres metszésből felkeressük és eltávolítjuk a kóros mellékpajzsmirigyet.

Ha a képalkotó vizsgálatok nem mutatják meg egyértelműen az elváltozás helyét, vagy több mirigy érintettsége merül fel, szükség lehet mindkét oldali mellékpajzsmirigyek azonosítására, amelynek során a sebész megvizsgálja a mellékpajzsmirigyeket.

A műtét egyik legfontosabb célja, hogy a kórosan működő mirigyek eltávolítása mellett az egészséges mellékpajzsmirigyek működése megmaradjon.

A mellékpajzsmirigyek közelében futnak a hangszalagok mozgását biztosító idegek, amelyek megóvása szintén kiemelt jelentőségű.

Milyen szövődményei lehetnek a műtétnek?

A mellékpajzsmirigyműtét tapasztalt sebész kezében általában biztonságos beavatkozás, azonban minden műtéthez hasonlóan ennek is lehetnek szövődményei.

Kalciumszint-csökkenés

A műtétet követően a vér kalciumszintje átmenetileg csökkenhet. Ennek oka, hogy a korábban túlműködő mellékpajzsmirigy eltávolítása után a szervezet kalciumháztartásának alkalmazkodnia kell az új helyzethez.

A csökkenő kalciumszint száj körüli vagy végtagi zsibbadást, bizsergést, súlyosabb esetben izomgörcsöket okozhat.

Egyes betegeknél, különösen kifejezett csontérintettség esetén, az úgynevezett éhes csont szindróma alakulhat ki. Ilyenkor a csontok fokozott kalciumfelvétele miatt tartósabb és jelentősebb kalciumpótlás válhat szükségessé.

Hangszalagmozgató ideg sérülése

A gégeideg sérülése rekedtséget, hanggyengeséget vagy ritkán légzési nehézséget okozhat. A sérülés lehet átmeneti vagy tartós. Tapasztalt sebész által végzett első műtét esetén a tartós idegsérülés ritka.

Vérzés, vérömleny

Ritkán a műtéti területen vérzés vagy vérömleny alakulhat ki. A gyorsan növekvő nyaki duzzanat, különösen nehézlégzéssel együtt, azonnali orvosi ellátást igényel.

Tartós vagy visszatérő túlműködés

Előfordulhat, hogy a műtét után is fennmarad a hormonális eltérés, vagy a betegség később kiújul. Ennek kockázata függ többek között a betegség típusától és az érintett mirigyek számától.

Hogyan készüljünk a mellékpajzsmirigyműtétre?

A műtétet megelőzően altatóorvosi konzultáció és az általános egészségi állapot felmérése szükséges.

Ennek része lehet a laborvizsgálat, EKG és egyéb, az altatóorvos által kért vizsgálatok elvégzése.

Különösen fontos a kalciumszint, a vesefunkció és a D-vitamin-ellátottság ellenőrzése.

D-vitamin-hiány esetén a kezelőorvos már a műtét előtt pótlást javasolhat. A kalcium- és D-vitamin-készítmények alkalmazását azonban mindig az aktuális laboreredményekhez és a beteg állapotához kell igazítani.

Amennyiben a beteg rendszeresen véralvadásgátló vagy vérlemezkegátló gyógyszert szed, annak műtét körüli alkalmazásáról a kezelőorvossal szükséges egyeztetni. Ezeket a gyógyszereket önállóan elhagyni nem szabad.

Mire számíthatunk a műtét után?

A műtét után a vér kalcium- és esetenként parathormonszintjének ellenőrzése szükséges.

A kórházi tartózkodás általában rövid, sok beteg már a műtét másnapján hazamehet, amennyiben általános állapota és laboreredményei ezt lehetővé teszik.

A műtét utáni időszakban átmeneti kalciumpótlás válhat szükségessé, amelynek adagját és időtartamát a kezelőorvos határozza meg.

Fizikai aktivitás

A műtét után a könnyű séta már korán javasolt. Az első 1–2 hétben ugyanakkor célszerű kerülni a nagyobb fizikai megterhelést, az intenzív sportolást és a nehéz tárgyak emelését.

Sebápolás

A seb tisztán tartása és a kezelőorvos által javasolt sebkezelés fontos a megfelelő gyógyuláshoz.

A nyaki metszés hegének végleges megjelenése általában 6–12 hónap alatt alakul ki. Az esztétikus hegképződést segítheti a megfelelő fényvédelem, valamint a seb teljes záródása után alkalmazott szilikontartalmú hegkezelő készítmény.

Mikor kell azonnal orvoshoz fordulni?

Sürgős orvosi vizsgálat szükséges gyorsan növekvő nyaki duzzanat, nehézlégzés vagy jelentős vérzés esetén.

A száj körüli vagy végtagi zsibbadás, bizsergés, izomgörcs kialakulása csökkent kalciumszintre utalhat, ezért ilyen panaszok esetén is mielőbbi orvosi egyeztetés szükséges.

Milyen élet várható mellékpajzsmirigyműtét után?

A sikeresen elvégzett mellékpajzsmirigyműtétet követően a betegek túlnyomó többsége teljes értékű életet élhet.

A vér kalciumszintje gyakran már röviddel a műtét után normalizálódik. A vesekövesség kockázata csökkenhet, a csontállomány pedig hosszabb távon javulhat.

A fáradékonyság és egyéb általános panaszok is mérséklődhetnek, bár ezek javulása nem minden esetben egyértelmű.

Amennyiben egyetlen kóros mellékpajzsmirigy eltávolítása történt, a megmaradó egészséges mirigyek rendszerint képesek biztosítani a megfelelő hormontermelést, így tartós hormonpótlásra általában nincs szükség.

A műtét után rendszeres laboratóriumi ellenőrzés javasolt, amelynek gyakoriságát a betegség típusa és a műtét utáni eredmények határozzák meg.

Lehet-e rosszindulatú a mellékpajzsmirigy daganata?

A mellékpajzsmirigy daganatainak döntő többsége jóindulatú adenoma.

A mellékpajzsmirigyrák rendkívül ritka betegség, amely a primer hyperparathyreosisos esetek kevesebb mint 1%-áért felelős.

Gyanúját különösen jelentősen emelkedett kalcium- és parathormonszint, illetve nagyobb, tapintható nyaki elváltozás esetén kell felvetni.

Amennyiben rosszindulatú betegség gyanúja áll fenn, a műtéti stratégia eltérhet a jóindulatú adenoma kezelésétől.

Mikor érdemes szakorvoshoz fordulni?

Endokrinológiai kivizsgálás javasolt, ha ismételten emelkedett kalciumszintet mérnek, indokolatlan csontritkulás vagy visszatérő vesekövesség jelentkezik, illetve ha a laborvizsgálatok mellékpajzsmirigy-túlműködés lehetőségét vetik fel.

Amennyiben műtéti kezelés válik szükségessé, célszerű a mellékpajzsmirigy-sebészetben jártas, rendszeresen ilyen beavatkozásokat végző sebészhez fordulni.

A mellékpajzsmirigy-betegségek megfelelő kivizsgálással többnyire jól felismerhetők és eredményesen kezelhetők. A sikeres kezelés kulcsa a pontos diagnózis, a megfelelő műtéti indikáció és a gondosan megtervezett sebészeti beavatkozás.